Tizenegy úr, tizenegy különböző élet és karrier rajzolódik ki az interjúk során, melyek ebben a könyvben olvashatóak. Tizenegy ajtó, amiken Mici beléphetett a szentélybe, a titkokat őrző hírességek életébe. Beengedték őt, meséltek, sztoriztak a főszereplők, a MűSHOWrvezetők. Sőt! Ezúttal is készült egy képzelt interjú, egy „nagyelsővel” aki az „Óperenciás tengeren túl” lett egykor híres, népszerű showman és akiről kiderült… na, ezt majd a könyv olvasói megtudják!
– Hogyan lettél rádiós? – Igazából véletlenül, de azért oda is különböző feltételekkel engedték be az embert. Beszédtanárhoz kellett mennie mindenkinek, kivéve nekem. – …mert neked már volt ORI-vizsgád és az igazolta, hogy tudsz beszélni? – Nem. Semmi köze nem volt ennek ehhez. Én „csak” megtanultam rádiósul beszélni. – De ezt hogyan és honnan lehetett megtanulni? – Úgy, hogy amikor először csináltam a próbafelvételt, pontosan úgy beszéltem, mint a színpadon ötszázezer wattba. Ahol nyugodtan lenyelheted a szavak végét, mert úgy tűnik, hogy nagyon jól és szépen beszélsz. Amikor a rádióban a próbafelvételt csináltam Komjáthy Gyurinál és visszahallgattuk, megkérdeztem, hogy „ki az a rémség, aki itt beszél?” Hát, azt mondta, „ez te vagy!” „Ez? Én? Jézusmária, ez így nem jó.” Elővettem egy kismagnót otthon és felolvastam újságokat, könyveket és megtanultam rádiósul beszélni. – Ki szólt neked, hogy gyere rádiózni? – Igazából nem szólt nekem senki. Én voltam az egyik ember, aki bevittem a lemezeimet magnóstul a Komjáthynak, ugyanis mi, a magnós klub láttuk el őt lemezekkel. A mi Billboard lemezeink kerültek be a „Vasárnapi koktél”-ba és a „Csak fiataloknak!” című műsorokba. Senkinek nem volt kedve bemenni, mert az mindig macera volt: elmenni a Fehérvári útra, összeszedni a lemezeket, bebuszozni a Magyar Rádióba. Amikor először mentem be a kettes stúdióba, körülnéztem és azonnal eldöntöttem, történhet bármi, én rádiós akarok lenni! – Véletlenül szippantott be a Magyar Rádió? – Abszolút. Annyira, hogy azt mondtam: „hagyjunk minden mást abba!” Akkor Gyurinak volt egy olyan lehetősége, hogy fiatalítson. Csinálhattam próbafelvételt és akkor kaptam először tíz percet az ő műsorában. Engem nagyon érdekelt a technika és akkor én minden nap minimum négy órát egy bérelt kis stúdióban vagdaltam. Zenéket hallgattam, montázsokat csináltam és minden egyebet, amihez másnak nem volt kedve. Volt olyan időszak, amikor a Magyar Rádiónak valamennyi nagy szignálját én csináltam az Ötödik sebességtől az összes nagy műsoron át – mindent. – Hány éves voltál ekkor? – Huszonnégy-huszonöt.