– Raccsol és mindenki gúnyolódik magán. Talán az első, ami mindenkinek beugrik. Ismertetőjegy… Nem hétköznapi, hogy valaki beszédhibával legyen ismert, sőt kommunikációs szakember, mi több, kormányszóvivő. Sok kritikus vélemény önnel szemben is leginkább a némi cinizmussal fűszerezett gúnnyal vegyes, raccsolós megjegyzésekkel kezdődik. Gondolom, nem mondtam újat?!
– Ez egy vicces dolog, én csak jót nevetek az egészen. Gyerekkorom óta raccsolok, soha nem akartam változtatni rajta, sőt a francia nyelvben kifejezetten jól jött!
– Elvileg a szóvivők, a közszereplők, a nyilvánosság előtt kommunikációs szerepet betöltők, azt mondjuk, hogy minimum beszéljenek tisztán. Mégis miért Ön lehetett kivétel?
– Szerintem mindenki lehet kivétel, aki egy hiányosságát kompenzálni tudja valamivel. Én azt gondolom, hogy ezt a „hiányosságomat” – vagy inkább beszédhibát – a sokrétű, sokszínű tudásommal, idegennyelvismerettel tudtam kompenzálni, újságíróként bizonyítottan tudok írni – minden szerénység nélkül! – diplomáciai érzékem és diplomata tevékenységemre állítólag jelest kapnék… csak ez az aprócska kis csacska nüansz van, hogy raccsolok… na és?
– A sokszínűségének és a nyelvtudásának is köszönhető volt, hogy felkérték, legyen az első kormányszóvivő?
– Éppen Londonban voltam akkor, ötvenévesen, amikor megismerhettem Erzsébet királynőt, ott lehettem a nagy királyi esküvőn Diana és Károly partiján, tényleg fogadhattam a Vasladyt, sőt tárgyalhattam vele. Óriási eredmény volt és az egyik legnagyobb sikeremként könyvelem el ezt! Talán pont ezért kellettem itthon is, mert a jó kommunikációra, a nyelvtudásra megnyílt az igény.