A negyedik szerető

3 990 Ft 2 793 Ft

Műfaj / Kategória:

Rövid leírás

Szofi lelkét sorozatos tragédiák mérgezik. Vajon el tudja feledni élete legnagyobb szerelmét, túl tud lépni az Erik okozta fájdalmakon, csalódásokon? Visszatalál-e érzelmileg a férjéhez, lehetnek-e ők egy igazán boldog család? És Yvett, a fiatal, számító, önző bestia beengedi-e szívébe a romantikus érzelmeket? Képes őszintén szeretni? Hogyan fonódik össze két teljesen különböző női sors, két ellentétes életvitel? Mi az a kapocs, ami örökre egybefűzi őket?

LEDA SCHWARTZ, A harmadik szerető szerzője ismét kemény, realisztikus tabutémákat boncolgat, miközben magasságokba emeli és porba taszítja karaktereit. Különleges, váltott szemszögben íródott regényében két eltérő sorsú nő gondolatait ismerhetjük meg. A történet során a valóság, a képzelgés, a vágy és az álom határai meglehetősen összemosódnak, a romantika, az erotika és a pszichodráma szálai egymásba keverednek, vegyülnek. Ha A harmadik szerető megérintett, készülj fel rá, hogy a negyedik még jobban meg fog.

Éjfél lehetett, amikor beállítottam a négy testőrömmel a diszkóba. Igényes, kulturált környezetnek tűnt, és számomra, mint nőnek a belépő ingyenes. Nem volt túl tágas a belső tér, jócskán megtelt a táncporond. Szabad ülőhelyet a szélső bokszokban nem találtunk, ezért egy magasított kerek asztalt álltunk körbe, onnan mértük fel a terepet. Vibráló, színes fénycsóvák villantottak bele a sötétségbe, óriási ezüst diszkógömb pörgött középen a plafonba csimpaszkodva. Az üvöltő zene ritmusa a mellkasomba ütközve tombolt, minden egyes ütem lökött egyet a bordáimon. Nosztalgia partyt tartottak, főként a nyolcvanas és kilencvenes évek slágereiből, néhány dallam valószínűleg hamarabb született, mint én.
Erik állta az első kört, megkérdezte, hogy kinek mit hozhat inni. A fiúk Tullamore Dew-ra voksoltak, míg én Martinit kértem.
– Édeset vagy szárazat? – kiáltotta a fülembe, a hangzavartól másképp nem lehetett szót érteni.
– Nézz rám, és döntsd el te – incselkedtem vele.
Nem mondott semmit, elsétált mellettem a bárhoz. Ahogy végigsiklottam távolodó alakján, forróság öntött el. Ah, azok a széles vállak, az a keskeny csípő, az a szuperszexi, férfias fenék! A legszívesebben rácsaptam volna egy nagyot. Elképzeltem, hogy szex közben markolászom a kemény hátsóját, miközben ő ütemesen mozog bennem. A hév által feljebb csúsznak az ujjaim, a szálkás hátizmokat simogatom, a vállánál leejtem két tenyerem. Belemarok éles műkörmömmel a duzzadt felkarjába, mire ő válaszul kíméletlenül felnyársal engem. Lebegünk az orgazmusban, sikolyunk a mennyország kapujáig hallatszik. Beleharaptam véletlen a saját nyelvembe, azzal tértem vissza a valóságba. Éreztem a vér savanykás ízét a számban. A francba! Mi a fene ütött belém? Ez nem én vagyok! Jóformán semmit sem tudok erről a pasasról, mégis kívánom őt. Akarom őt, szőröstől, bőröstől, sötétkék Tommy Hilfigeres pólóstól. Akár ingyen is…
Visszatért Erik hozzánk, egy miniszoknyás felszolgáló csajszi követte őt pár perc múlva, fekete, Unicum reklámos tálcán hozta meg az innivalókat. Kipakolt négy whiskey-t a kerek asztalra, a jégkockák bukfencet hánytak az aranyba hajló narancsos színű italokban. Én édes Martinit kaptam rózsaszín szívószállal, cukrozott szélű, lapos koktélpohárban – tudtam, hogy a szárazat cukorsáv nélkül, zöld olívabogyóval szokás szervírozni. Elmosolyodtam. Erik a pincérlány fülébe súgott valamit, mire az hangosan felkuncogott, azután feltűnő fenékriszálás kíséretében elbillegett. Ó, hogy nem akadnak össze a girbegurba lábai – füstölögtem. – Igazán értékelném, ha hasra esne abban a béna, ódivatú, telitalpú cipőjében a tánctér közepén. Akkor valóban lenne min nevetgélni! Dühös voltam a kopaszra, felhúztam magam a flörtjén, de legalább megvilágosodtam, hogy nem meleg.
– Egészségünkre – csaptuk össze egyszerre mindannyian a poharunkat a körasztal fölött középen.
Erik mellettem állt, felé fordultam, és a fülébe kurjantva megköszöntem az italt, majd úgy döntöttem, tovább húzom őt. Az nem lehet, hogy holmi kis esetlen pincérleánykák bejönnek neki, míg velem, a társaság fénypontjával egyáltalán nem foglalkozik. Kidobtam a Martiniből az asztalra a szívószálat, a pohárból szürcsöltem a lágy, enyhén vaníliás ízű édeskés alkoholt. Miképp belekortyoltam, a ragacsos kristályok a pohár széléről rátapadtak a csőrömre. Lassú, kéjes mozdulattal futtattam körbe a nyelvem hegyét a számon, lenyalva azzal a cukrot, és végezetül beharaptam az alsó ajkam bal felét, jobbról vastagon türemkedett ki a nedves kanyar. Erik nagyot nyelt a mozdulat láttán.
– Mi a baj? – kérdeztem ártatlan nézéssel.
– Hogy is mondjam? Semmi… – szűkítette össze csodaszép szemeit. A félhomályban csokoládébarnán fénylettek. – Csak tetszik a felsőd. Szeretem a sárgát, tulajdonképpen a citromsárga a kedvenc színem…
Mi van?! Ez most viccel?
Kirántottam a telefonom a farmernadrágom hátsó zsebéből, az asztalunkra csaptam Lali elé.
– Vigyázz rá! – kiáltottam a fülébe, miközben a blézeremet is a kezébe nyomtam.
Fogtam magam, és bosszúsan a táncparkettre vetődtem. Tetszik a citromsárga felsőm? Valóban? Na majd én megmutatom neked, kedves Popeye, hogy hány őrült jó pasasnak még a kedvenc színe a sárga!
Fülledt csípőkörzésbe kezdtem, szilikonmellemet kitolva végighullámzott rajtam a vérforraló dallam. Aranyszőke tincseimet előre-hátra dobáltam, a popsirázásomat egy vérbeli thaiföldi fűszoknyás táncosnő is megirigyelhette volna. Az asztalunk felé pislantva láttam, hogy a négy muskétásomból három tátott szájjal les, míg Erik erősen koncentrálva a whiskey-s poharába merült. A dög! A nagybetűs DÖG! Neki táncolok itt, nem igaz, hogy nem veszi észre!
Hatalmas ívet írtam le bombázó csípőmmel, mikor éreztem, hogy a hátam mögül valaki rámarkolt. Egy jóképű helyi vagány csávó erősen magához húzott, erotikusan simult össze az alsó felünk, míg egy másik pali elölről tapadt rám. Hárman összenőve szendvicsben tekerődztünk. Én uraltam a mozdulatsort,
a táncospartnereim alig bírták követni a testhullámaimat, ziháltak, fújtattak egyfolytában a fülembe. Két kiéhezett, forró vérű győri bika! Na, Erik, drága! Még ettől a látványtól sem indulsz be? Vajon kedveled-e a gruppen szexet?
Csavartam egyet a testemen, nyolcast írtam a fenekemmel a levegőbe. A mozzanat által a derekamat hátulról tapogató srác keze rácsúszott véletlenül az elöl lévő táncos ujjaira.
– Buzi! – ordított fel a sértett, és rögvest a másiknak rontott, lökdösődni kezdett a két vadkan. Taszigálták egymást, miáltal valamelyikük elvesztette az egyensúlyt, enyhén meglökött engem, én pedig kis híján nekiestem a táncoló tömegnek. Nem is láttam, melyik taszajtott meg. A testőreim azonnal ott termettek, mind a négy. Lali megfogta a könyökömet, magához húzott, és odaszólt az értem harciaskodó kakasoknak:
– Uraim! A hölgy velem van.
Jellemző rá, hogy még egy tömegverekedés kellős közepén is képes lenne megőrizni a hidegvérét. Ő sprőd gentleman, nem akcióhős, inkább Hugh Grant, mintsem Jean-Claude Van Damme. A dühös kandúrok felfedezve Lajos barátait, belátták, hogy túlerővel állnak szemben, ezért elkotródtak a közelünkből. A lovagom hozzám simult, épp a Gyöngyhajú lány című számot kezdte el a DJ játszani. Ősrégi dallam, de ismertem, hiszen az Omega engedélyével még a Scorpions is feldolgozta annak idején. Lassúztunk pár ütemet, amikor Lali olyat mondott a fülembe, amitől kikerekedtek a szemeim. Nem hittem volna, hogy valaha is megengedi magának velem szemben ezt a fellengzős stílust.
– Nem azért fizetlek, Yvett, hogy másokat szórakoztass!