Álomjárók

1 450 Ft

Műfaj / Kategória:

Rövid leírás

Ajánló

Kettős megmérettetés előtt álló küzdőszellemű emberrel ismerkedik meg az érdeklődő olvasó.
Jelenleg a Szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont matematika-informatika szakos diákja, érettségire készül, de az irodalom is érdekli. Informatika tantárgyverseny, sakkozás, versírás által logikai gondolkozását, szellemi és lelki életét gyarapítja.
Figyelmükbe ajánlom Dénes Csaba Antal első, nyomtatásban megjelent verses kötetét. Költeményei a magasztos eszmék sodrása, a „világfájdalom” (Felvértezvén) balladaszerű áramlása (Látogatás), a bimbózó szerelem megélése (Álomjárók) kimagasló tehetségű költőink, klasszikusaink, hagyományaink követését észleltetik.
Verseiben “Fénypor” csillan: régen használt szavaink, sajátos szószerkezetek, egyéni művészi jelzők, gyakori metafora és az allegória alkalmazása. Tehetségét nemcsak a vers, hanem a regény – és rövidpróza írás gyakorlásával fejleszti.
Ismerkedésükre szolgálhat a „Ki vagyok én?” színvalló költeménye. Székely mivoltát nyílt őszinteséggel vállalja: „Székelyföld szülöttje” aki hazájában idegen. Fennen hirdeti, hogy „gondolat, érzés, akarat” megvalósulásához megfogható tettek szükségesek. A „megtört, elgyötört, sóvárgó szív” éltetéséért, a túlélésért a Hit, Akarat, Remény-hármas csillagfény hívó szava vezérli.

Álomjárók

Hittel és reménnyel dacolva jövővel,
Remélt boldogságom rám tőr őserővel.
Mellkasom elszorul, nehéz teher nyomja,
Ezerszer elképzelt pillanat mámora.

Elszórtad kertemben lényed arany porát,
Rügyben fürdő fáim izzó napsugarát.
Nyomodban rózsahad keringőjét járja,
Álmokból szőtt lepel borul a világra.

Két írisz egyesül, annyi gát leomlik,
Az elgyengült karok egymást erősítik.
Magamhoz szorítlak, mint a földet az ég,
A közelségedből sosem lehet elég!

Mint mesében rejlő ódon varázsige,
Ami zokszó nélkül emel fellegekbe,
Ajkad érintése épp oly csodálatos,
Arcod szivárványa édes, káprázatos!

Csókjaid nektárja édenkert forrása,
Amelynél tisztábbnak nincs is maradása,
Ezen fakó rögök szennyezett bércein,
Emberségünk romlott, omló pillérein!
Magad vagy az erő, mi jövőnk formálja,
Teveled ott állok mennyek kapujába’!
Angyali mivoltod leplezni sem lehet,
Szárnyaid hűs szele ringatja lelkemet!

Ahogyan ujjaink egymásba fonódnak,
Tudom, az imáim már meghallgattattak.
Néma fohászatban rebegem hálámat,
Legtündöklőbb kincs vagy, amit a sors adhat!

Dalol a mellkasom, hallva a szélcsengőt,
Amelynek zenéje új élettel feltölt,
Tündér akkordjaid őszinte szavára,
Elismerésemnek nem lehet határa!

Amikor énekelsz, szirmot bont egy virág,
Odakint megtorpan a viszály s kapzsiság,
Egy kismadár félve először kel szárnyra,
Átélni, milyen is rég várt szabadsága.

Tevéled haladni káprázatok sora,
Tudni, hogy vársz reám, hajnal ragyogása,
Nincs szó mi tükrözi, mit irántad érzek,
Csak annyit mondhatok: Szeretlek, kedvesem!