Találj vissza

2 390 Ft

Műfaj / Kategória:

Rövid leírás

Hiszel a sorsban? Abban, hogy minden okkal történik?

Hiszel a jelekben? Követnéd őket?

Meddig mennél el, hogy emlékezz egy olyan személyre, aki egykor magadra hagyott? Akit valahol legbelül sohasem felejtettél el… Pedig minden ellene szól. Igen, az égvilágon minden. De az érzéseink nem tudnak becsapni… Vagy mégis?
Mi van akkor, ha ennek mégis így kell lennie? Ha nektek tulajdonképpen pont ez a sorsotok…?

Újabb izgalmas Kisha Raids-történet!

1. Fejezet

– Kish, ezt kivinnéd a hármas asztalhoz?
„Minden nap egy csodás új kezdet” – olvasható el a fejem fölött lebegő táblán. Bár igencsak úgy fest, hogy ez a csodás kezdet nemsokára az én csodás végem lesz, ugyanis hamarosan önkezűleg tépem le onnan, mert már engem is kezd megmérgezni ez a hittérítő szöveg.
Már csak két óra. Már csak kerek kétszer hatvan perc és kétszer – nem tudom, mert sohasem voltam jó matekból – -szor valamennyi másodperc, és vége. Nincs több asztal, nincs több idegesítő kitoloncolásra váró vendég, és végre megszabadulhatok ettől az idegesítő Colgate reklám bájvigyortól is.
Egyszóval, mindjárt vége a munkaidőmnek.
Bár amióta Alexis kitalálta, hogy felturbózza ezt a hétfői menüs dolgot, azóta már kevésbé átkozottak ezek a hétfők, ugyanis csupa üzletember-féleség teszi tiszteletét nálunk. Így a hétfő hivatalosan is a „fogd a pénzt és fuss!” napok közé tartozik. Na jó, viccet félretéve, a hétfő hivatalosan is a gentlemenek napjává változott. Fess, lenyalt hajú üzletemberekévé, ha úgy jobban tetszik.
Bár egymás között – pontosabban Hailey és Sheryl egymás között – inkább a lehetőségek napjának keresztelték át. Én pedig csendben szintén ráokéztam erre a dologra.
A hely, ami szinte már a második otthonunkat képezte, a város egyik legnépszerűbb kávézója volt. Alexis kiskori álma és férje vagyonának gyümölcse a híres Cafe Longue kávézó. Jó, igazándiból annyira nem is híres, a lényeg az, hogy helyi körökben ismert kávézóról beszélünk.
Alexis a hely tulajdonosa, akire persze egy árva rossz szavam nem lehet, ugyanis annak ellenére vett fel, hogy a mosoly funkcióm szünetelt az állásinterjún, pluszban sikerült megbotlanom a küszöbben is, amikor beléptem az irodájába. Mindezt úgy, hogy lerántottam az egyetlen kezem ügyébe eső dolgot a polcról, ami egy antik tudom is én milyen nevezetes tigris szoborféleség volt. Igen volt, egészen addig a pillanatig, amíg én össze nem törtem a fenevadat. Szóval valljuk be, ez elég cikin kezdődött, és ő szemet hunyva mindezek felett, adott nekem egy lehetőséget.
Összesítve azonban eléggé megszerettem ezt a helyet. Bár igen, néha agyamra megy ez a túlzott kedvesség, és sokszor azon kapom magam, hogy otthon is mosolygok, és a jó oldalát nézem még annak is, ha leejtek egy poharat. Korábban persze a babonás dolgok jutottak volna eszembe, de hála Alexisnek, most már teljesen más szemszögből látom a világot. Tehát, ha eltörik egy pohár, akkor csak arra gondolok, hogy ennek így kellett lennie. Ez a sorsunk. Mármint nekem meg a pohárnak. El kell őt engednem – ezt az összesöprés szóval tudnám leginkább definiálni –, és venni helyette egy újat, akivel tiszta lappal indulunk. Végre előnyt élvezhet a költekező énem is. Igen, az ész nélkül költekező. Vagyis hát pontosabban az ész azt diktálja, hogy pótolni kell a hiányzó étkészletemet, amit én büszkén teljesítek is. Szóval hamar megbarátkoztam ezzel az új felfogással.
Ez a hely kissé szektássá tett, de ennek köszönhetően már láttam az életnek azt a bizonyos napos oldalát.

De amíg én elmerengtem, addig Hailey teljesen kétségbeesett arckifejezéssel felénk fordult.
– Mit szólnátok, ha ma munka után végre kezdenénk magunkkal valamit? Mert komolyan kezdek bekattanni. Ma már az is megfordult a fejemben, hogy jó lenne, ha Harry Potter befűtene nekem. Bár az biztos, hogy párásodna a szemüvege, de értitek. Ez már a vég, ha egy szemüveges kis fickóra gerjedek. Úgyhogy ma este muszáj elmennünk valahová!
Hailey-nek nem lehetett nemet mondani. Főleg, hogy én még viszonylag friss pipihúsnak számítok itt, és az emberi kapcsolataim száma körülbelül a nullával egyenlő, ezért mindent mérlegelve arra a következtetésre jutottam, hogy pláne nem mondhatok nemet Hailey-nek. Na meg persze most, hogy Avery és én… Szóval nem mondhatok nemet.

A másodpercekre lebontott két órám olyan hamar elröpült, hogy azon kaptam magam, hogy Hailey-vel és Sheryllel már az egyik klub felé vesszük az irányt. Sheryl eredetileg a mozi mellett szavazott, mondván hogy nincsen túlzottan ráhangolódva a Jackson imitátorokra.
Szent meggyőződése volt, hogy minden egyes buliban megtalálható egy. Hailey-t persze ez sem tántoríthatta el, én pedig csak simán úszni akartam az árral. Azzal az árral, amivel már fél éve sodródok.
Mivel a klub a központban volt, így csak pár utcányival kellett lejjebb sétálnunk.
Eleinte nehéz volt megszoknom a nagyvárost, de azért viszonylag egész hamar bekaméleonkodtam magam a környezetembe. Ma már például nem okoz hosszas fejtörést, hogy hogyan jutok el A pontból a B-be, mint mondjuk még a legelején. Akkor még annak is felettébb örültem, ha az A pontot sikerült belőnöm. De szerencsére már minden oké.
A klubban, a hétfői naphoz mérten, csak pár életunt, pár szerelmi bánatos és pár megváltjuk ma a világot nézetet valló egyed volt. Hailey és Sheryl általában csak a hétfői napokon járt el bulizni, ami teljesen ellentmond egy normális ember bulizós szokásainak, és igen, pontosan ezért jártak ilyenkor.
Az este egész jól indult, amíg Sheryl eszelős barátja be nem toppant, és keresztül nem vágta az egészet. A pasas maga volt a CSI egy személyben. Sheryl hiányos – elmegyünk a lányokkal kikapcsolódni – információiból kinyomozta a pontos helykoordinátáinkat, és fél órán belül már ott kajabált Sheryllel a bárpultnál. Hailey-vel hamar megállapítottuk, hogy tuti GPS-t szerelt Sheryl telefonjába, ugyanis az az egyetlenegy eszköz, amitől egy percig sem képes elszakadni. Még akkor sem, amikor főzni próbál. De annak meg is lett az ára, ugyanis egyszer majdnem sikerült neki belefőznie az ebédbe, miután beleejtette. Akkor sem teszi le a kezéből, amikor dolgozik. Alexis többször is szóvá tette neki, de hát magyarázd el ezt egy olyan embernek, aki még oda, ahová a király is egyedül jár című nevezetes helyre is magával viszi azt a kütyüt. Amiről persze neked írogat, hogy a négyes asztalnál lévő lány igazán itt felejthetné a táskáját.
Sheryl hiányában Hailey felvetette, hogy menjünk moziba. Válasszuk ki a legrégebb óta műsoron lévő filmet, mert általában ezeken egy-két ember szokott lézengeni, így nyugodtan feltehetjük a lábunkat az előttünk lévő szék támlájára, és a táskáinknak sem kell külön jegyet vásárolni.
Hailey emlékeiben kristálytisztán élt az a tudat, hogy ha két utcával lejjebb megyünk és átvágunk a parkon, akkor sokkal hamarabb ott vagyunk, mintha metróra ülnénk.
Mivel eddig még nem volt alkalmam kitapasztalni Hailey „tudok egy rövidebb utat” szavainak a hitelességét, gondoltam mi baj történhet. Amikor befordultunk Hailey második „tudom, hogy itt kell lefordulni” sarkán, akkor egy kietlen háztömbnél találtuk magunkat.