Webshop

Küzdj velem

3 590 Ft

Műfaj / Kategória:

Rövid leírás

Köszönetnyilvánítás

Egy újabb Marilyn Miller könyv született. Befejeztem és átadom a kedves Olvasóimnak. Élveztem minden percét az írás folyamatának. Minden nap alig vártam, hogy elmerülhessek ebben a világban, melyben olyan otthonosan mozogtam. Amíg a sorok születtek, boldoggá tett a tudat, hogy mennyien várták a könyv megjelenését.
Köszönettel tartozom a kitartó és drága Olvasóimnak, akik velem voltak az első sorok születésétől, az utolsó oldalak befejezéséig. Véleményeztek és bíztattak, hogy be kell fejeznem, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy minden nappal jobb legyek.
Köszönöm a drága férjemnek, aki mellettem állt végig és besegített a történet formálásában. Szerencsés embernek mondhatom magam. Köszönet a drága kislányomnak, aki még a kezdeteknél a pocakomban, majd a könyv befejező fejezeteinél a karomban segédkezett nekem. Kitartóan és mosolyogva nézte, ahogy alkotok.
Így ez a könyv különlegessé vált a számomra.
Köszönet az írótársaimnak, akik szintén mellettem álltak, segítettek, véleményt alkottak.
És külön köszönetet mondanék egy fantasztikus írónőnek, aki egyben a barátommá is vált ez idő alatt, aki véleményezett és a segítségemre volt, Ella Steelnek.
Remélem sikerült maradandó olvasási élményt alkotnom minden kedves Olvasómnak.
Kellemes időtöltést kívánok a könyvhöz.

1. fejezet

,,Az életben sokszor elbukunk majd,
de nem mindegy, milyen emberként állunk fel!
Mert törjenek össze az élet vasöklei,
nekünk minden ütését keményen állnunk kell,
hiszen az mutatja meg nekünk, kik is vagyunk!”

Derek

Emlékszem az első meccsemre. Az ellenfelem úgy kiütött, hogy azt hittem, ott maradok. Ő nagyon erős volt és összeszedett, amilyen én nem. Vakmerő voltam és csak rohantam fejjel a falnak, vagyis a súlyos ökleinek. Nem volt bennem taktika és kiszámíthatatlan voltam, akár a tornádó. Ott csaptam le, ahol esélyem volt, ott ütöttem és ott romboltam, ahol csak tudtam. Így ragadt rám a Tornádó becenév. Soha nem a fejemmel küzdöttem, amit sokszor be is vertek emiatt, hanem a szívemmel. Az edzőm mindig azt mondja: − Derek! Használd a fejed, mert így csak beverik a pofád! – és mindig igaza lett. A képem többször borította vér, mint kölni. De nem számít, mert ezt az életet választottam. Magam mögött hagytam valakit, aki régen voltam, hogy azzá válhassak, akivé lenni akartam. És most itt ülök az öltözőben, fülemben tombol a rock, ereimben vadul száguld a vér és egyre nő az adrenalin. Mély levegőt veszek, majd nyílik az ajtó és belép az edzőm, Joe. Az öreg már hatvan fele gurul, de még oda tud csapni, ha kell. Ő számomra több, mint egy edző, szinte az apám. Többet adott nekem, mint bárki. Megtanított küzdeni, és ami a legfontosabb, hisz bennem!
− Derek! Mennünk kell, seggbe kell rúgnod azt az önelégült pojácát! – mondja széles vigyorral az arcán. Joe bízik bennem, mindig azt mondja: − Egyszer bajnok leszel fiam − amitől nem is állok messze, mindössze egy meccs és Dávid harcot vívhat Góliáttal. De most mást kell szétvernem ahhoz, hogy felérjek Góliáthoz. Leszállok az asztalról és elindulok a ring felé. Közben a levegőt kaszálom, ütök párat, néha szökkenek egyet és csillapítom heves szívverésem. Joe azt mondja, ez jó, nem baj, ha félek, hajtson az előre. Találjam meg az erőmet a félelemben. Sokszor eszembe jut, hogy mennyi szarsággal tömi a fejem az öreg. Elérem a ringet, ahol már a nagyra nőtt ellenfelem kíváncsian méreget. Szétnyitják nekem a kötelet és én átbújok alatta. A tömeg őrjöng. Táblákkal és molinókkal integetnek nekem, melyen a Tornádó név szerepel. Hosszú karjaim a magasba emelkednek, körbe sétálok a ringben, közel a kötelekhez, és boldogan mosolygok vissza rájuk. A szurkolóimra, akik szinte önkívületben kántálják a nevem. Valahogy mindig feltüzel a vérre szomjas szurkoló táborom, mert valljuk be, ez egy ilyen sport. Van benne taktika, és tiszta sportnak kéne lennie, ahol öklözünk, mégis vérre megy a dolog. Főleg, ha béna vagy és szétverik a képed. A bíró bejelent minket és kéri, hogy üdvözöljük egymást. Szembe állok az ellenfelemmel, aki egy fél fejjel nagyobb nálam. Joe közölte, ide az én karjaim kevesek lesznek. Csak közelharcban küzdhetek és nyerhetek. Visszavonulunk a sarokba, még egy pillanat és megszólal a gong. A méretes hústorony rám ront, időm sincs védekezni és erős jobbosa azonnal képen talál. Erős horga van, amit jobb lesz kerülnöm, mert így hamar padlót fogok.
Hárítom a sorozását, majd kitörök és püfölni kezdem akár a megunt, kopott bokszzsákomat. Akkorát ütök a bordájára, amekkorát csak bírok, minden erőm benne van, mire ő rendre össze­görnyed. Miután az ökleim elé hajlik, egy felütéssel állon verem, amitől kicsit megtántorodik. Sorozom még egy ideig, majd a gong megmenti pusztító kezeim közül. Ez az a hang, amit minden bajba jutott bokszoló alig vár. Kiút a fájdalom börtönéből, amit az ellenfelünk okoz nekünk. Néhány perc pihenés után újra egymásnak esünk, és most én vagyok kutyaszorítóban. Az ellenfél nem kíméli a fejemet, ide-oda csapódik, akár egy labda, hirtelen azt se tudom, hol vagyok. Még két menetben alul maradok vele szemben.
− Mi a szart szed ez? Olyan erős, mint egy bivaly! – mondom Joe-nak, aki a vállam masszírozza. A doki felrepedt szemem kezeli le, mert lassan mindent vörösen látok.
− Derek! Védd magad! Emeld a kezed az arcod elé! Kerüld az ütéseit! Védd magad, táncolj vele és fáraszd ki! Védelem-ütés, védelem-ütés. Ne feledd! – ordítja az öreg a képembe, én pedig bólogatok. Nehezen, de felállok, az ötödik menetre viszont eléggé leapadt az energiakészletem. Most kivégzem ezt a kis köcsögöt, nehogy már kiüssön! Megszólal a gong és ő ismét rám támad. Védekezem, táncolok a ringben, a lábaimban mintha rugók lennének. Hergelem őt, grimaszolok neki, amire ő egyre idegesebb lesz. Az ütései pontatlanok lesznek és gyengévé vállnak, itt az én időm. Nekimegyek, és keményen ütni kezdem. Nem engedem el, sarokba szorítom, ott ütöm, ahol érem. Jobb egyenes, melyet egy bal követ, majd a fájdalomtól összegörnyedve felütök a rusnya nagy álla alá. Lassan kitáncol mellettem, majd akkorát ütök azzal a bizonyos erős jobb horgommal, hogy a hústorony azonnal kiterül. A bíró rászámol, már hatnál tartunk. Ez bizony nem áll fel. K.O. lesz.
− Tíz! – kiálltja a bíró majd mellém áll és a magasba emeli a kezem: – A győztes Derek Deckart, a Tornádó – az emberek kiabálnak és én csak úgy iszom ennek a látványát. Az első sorokban ülő emberek arca vidám, a nők eksztázisba esnek tőlem. Nekem kiabálnak – Tornádó! Kapj el! Tornádó! Kefélj meg engem is! − kántálják és mellé sokat ígérő mosolyukat csatolják. Joe mellém áll és együtt örülünk a győzelmemnek. A riporterek készítenek pár képet rólunk, majd visszavonulunk az öltözőbe. Végre csend van. Csak a fejem ne akarna szétrobbanni.
− Jó voltál Derek! – veregeti meg a vállam a menedzserem és legjobb barátom, Robert. Vele iskolás korunk óta barátok vagyunk, ha én nem lettem volna, biztos beverték volna egy párszor a képét. Csak a pofája van, ereje semmi. Ő inkább a szavak embere, igazi dumaláda.
− Rob! Így is fáj mindenem, megtennéd, hogy nem ütögetsz még te is?
− Persze haver, ne haragudj. Figyi, ha lezuhanyoztál elmehetnénk és bevághatnánk egy pofa sört, mit gondolsz?
−Jól van Rob, most megyek – felelem, majd lassan felállok. Ő továbbra is ott áll és bámul rám mintha aranyból lennék – Mi van, nézni akarod, ahogy a farkamat mosom?
− Pöcs! Majd gyere! – elneveti magát, majd kimegy.

Leírás

Köszönetnyilvánítás

Egy újabb Marilyn Miller könyv született. Befejeztem és átadom a kedves Olvasóimnak. Élveztem minden percét az írás folyamatának. Minden nap alig vártam, hogy elmerülhessek ebben a világban, melyben olyan otthonosan mozogtam. Amíg a sorok születtek, boldoggá tett a tudat, hogy mennyien várták a könyv megjelenését.
Köszönettel tartozom a kitartó és drága Olvasóimnak, akik velem voltak az első sorok születésétől, az utolsó oldalak befejezéséig. Véleményeztek és bíztattak, hogy be kell fejeznem, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy minden nappal jobb legyek.
Köszönöm a drága férjemnek, aki mellettem állt végig és besegített a történet formálásában. Szerencsés embernek mondhatom magam. Köszönet a drága kislányomnak, aki még a kezdeteknél a pocakomban, majd a könyv befejező fejezeteinél a karomban segédkezett nekem. Kitartóan és mosolyogva nézte, ahogy alkotok.
Így ez a könyv különlegessé vált a számomra.
Köszönet az írótársaimnak, akik szintén mellettem álltak, segítettek, véleményt alkottak.
És külön köszönetet mondanék egy fantasztikus írónőnek, aki egyben a barátommá is vált ez idő alatt, aki véleményezett és a segítségemre volt, Ella Steelnek.
Remélem sikerült maradandó olvasási élményt alkotnom minden kedves Olvasómnak.
Kellemes időtöltést kívánok a könyvhöz.

További információk

ISBN

9786155665424