Webshop

Harmatpont

1 790 Ft

Műfaj / Kategória:

Rövid leírás

Kovács Róbert vagyok. E könyvet nem ajánlom finnyás olvasónak. E könyv horror. E könyv lapokból kimászó tiszta kín, de kacér, csintalan mosoly, pokol, mese, tréfa. ’94-ben születtem Győrött, és ma is pont az vagyok, mint te: ember. Érzem, amit érzel, ami fáj, ami öröm, ami kétség. E kötet boncasztalán eléd tárom mindazt, ami vagyok. Mesélek valamit, hogy ne légy egyedül, mikor téged is elér a harmatpont.

Vakond

Valahonnan szép zene szól,
Valahol most köd fuvoláz,
Valahonnan sötét-szárnyú madárraj repül,
Retteg a félhold, reszket a láz.

Egy vakond az űrben borzasztó mélyre ás,
És lát, mikor álomba merül, egyszerre mindent,
Apró kis száján a nyál kicsordul és cseppen
egy csillag hátára egyre sebesebben.

Valahol egy házban a lámpa kigyúl,
Üveg csörömpöl, egy úr kiabál,
Valahonnan sötét-szárnyú madárraj repül,
Árnyéka lobban a víz fodrán.

Tegnap Istent láttam futni az utcán,
Barna kabátban volt, az arca borús, levert,
„Egy vakond az űrben borzasztó mélyre ás” –
mondta – s közben kétségbeesetten ugrált.

„és lát, mikor álomba merül, egyszerre mindent,
apró kis száján a nyál kicsordul és cseppen
egy csillag hátára egyre sebesebben,
E csillag félig-meddig én vagyok.”

Én pedig még ma is fel-fel nevetek,
hol halkabban, hol sikítva, nyerítve,
hogy ilyen volt egykoron csillagnak lenni,
réges-régen még az apokalipszis előtt…

2016.09.06-07.

Leírás

Volt egy szerelmem. Szerettem és utáltam. Sosem lehetett az enyém. Beletörődtem. Szerette a verseket: Edgartól a Hollót, de Ady-t is és sok mást, amit én is. Le akartam nyűgözni. Mivel általános hetedikben már voltak próbálkozásaim a lírával, gondoltam 16-17 éves koromra csak nem múlt el a líraság belőlem. Elkezdtem újra. Tetszett neki. Megtaláltam a megfelelő hangot, a megfelelő világot, megtaláltam benne a szabadságomat is, talán önmagamat is.
A lélek sötét bugyrai… Ezek kerültek a lapokra: mesévé varázsolt éretlen szenvedés. Pokoli kínok voltak, de kamaszként az ember még nem ismerheti a fájdalom összes különböző típusú és intenzitású formáit. Nagy kár (haha). Nincs túl sok viszonyítási alap. (Egyébként kedélyes fickó vagyok, nyugi. Néha, de akkor komolyan veszem a dolgot.)
Szeretek mesélni szép és rettenetes dolgokról. A költőnek hatalma van a másik ember felett, az olvasó felett, de cimborál is vele. Akarom, hogy az olvasó érezze, hogy én mit érzek. Azt akarom, hogy hasson rá a mese. Nem kertelek. Nem védlek meg magamtól. Le akarlak nyűgözni.
A költészet varázslat, gonosz mágia, gonosz és szép. de legfőképp súlytalan hablatyolás, ha nem őszinte. Ha nem őszinte a meséd – legyél regényíró vagy költő, vagy csak simán ember – ne fogj tollat, törd szét a klaviatúrát (legyen az fizikai vagy digitális), szád se nyisd ki többet, vagy várd meg, amíg elér téged is a harmatpont.

Ui.: Ez nem mesekönyv.

További információk

ISBN

9786155665790