Leírás

Széles körben tartják úgy, hogy ha egy dalszöveg jó, az már majdnem vers. Nehéz azonosulni ezzel a nézettel. Vers és dalszöveg valójában mindig két külön műfajt jelentett, melyeket a maguk szabályai szerint kell megítélnünk (lám, a megzenésített versek közül milyen kevés a sikeres ötvözet). Haagen Imre költészete azonban megtanít minket arra, hogy a zenét akkor is belehalljuk a versbe, ha nem szereztek hozzá. A szöveg zeneisége ebben a költészetben elemi robajjal szólal meg, már-már önálló műfajt teremtve, akár van hozzá muzsika, akár nincs. Ez a versírás e sajátosságával – modernsége ellenére – az ősi eredethez repít vissza minket, amikor még egybeértek a művészeti modorok. És persze a dallam mellett kiszól e versekből a költő maga is. Az ő jellegzetes hangján beszél hozzánk ez a könyv, méltón a szerző sokrétű, végtelen tehetségéhez és szinte beláthatatlan sokoldalúságához. Költészete is, mint az élet, szabad és kötött, szárnyaló és alázatos, mai és ősrégi egyaránt. Íme, egy új kötet, amely máris klasszikus.
Szentpéteri Nagy Richárd