Webshop

az Írásról és más Szerelemről

1 200 Ft

Műfaj / Kategória:

Rövid leírás

Különös találkozás ez. Ahogy belép azon az ajtón, amiről te azt hitted, hogy kulcsra zártad. Ahogy megáll előtted, és egyből tudod, hogy nincs mit tenned. Ez a végzeted. Tudja ezt a tested, és tudja a lelked is.
Pupillád hirtelen kitágul és még pislogni is elfelejtesz, miközben őt nézed és a szemében a tiédet. A tüdődbe beszorult levegőt – amit még a találkozás első másodpercében szívtál mélyen magadba – nem mered kifújni, nehogy megmozduljon a pillanat körülöttetek.
Ökölbe szorult szíved gondolataid ritmusában pumpálja a vért kékre festett ereidbe, úgy pulzál, hogy az egész tested beleremeg. Közben valamit mondanál, de a szavak mind egy gombóccá összeállva akadtak el a torkodban. Talán jobb is így, mert az egymás után pakolt szavak zűrzavara megzavarná a lelkek beszélgetését.

Interjú magammal
(Az élet játéka)

– Hogy mondanád más szóval azt, hogy élet?
– Gitár.
– Mit tudsz az életedről?
– Keveset. Még az elhasznált, elszakadt húrokat se tudom egyedül kicserélni.
– Szereted az életedet?
– Nagyon. Az anyagát, a formáját, a fogását, az illatát és a hangját. Mindent szeretek benne úgy, ahogy megkaptam.
– Hogy játszol az életeddel?
– Borzalmasan. A legfőbb hiba ott van, ahogy megfogom az egészet. Tartásom görnyedt, merev, jobb kezem görcsösen szorítja a nyakat, a bal pedig a pengetőt. Ezért az ujjaim gyakran le is csúsznak a húrokról, vagy nem érnek oda időben. A pengető pedig kiesik a kezemből. Ettől pedig csak zörög az egész. És a ritmus? Már a második ütemnél szétesik. Mondhatjuk úgy is, hogy csak úgy elsikálom a dalokat, mindegyiket egyformán. Nincs se íve, se lüktetése, se húzása. Unalmas és egyhangú. Magyarul nincs belső élete, egyedi vonása, személyisége. Nincs benne semmi, amitől azt mondhatnák rá, hogy „Igen, te vagy az.” Arról nem is beszélve, hogy ha lehangolódik a hangszer, akkor hosszú perceket vesz igénybe a behangolás. Gyakori a következő eset is: hangolom a D-húrt. Pengetem-csavarom a hangolókulcsot balra. Pengetem-csavarom jobbra. A hangja mégsem változik. Pengetem újra a hangolni kívánt húrt – csavarom a kulcsot. Még mindig nincs változás. Egyre idegesebben pengetem, egyre jobban csavarom. Semmi. Elromlott. Mire észreveszem, hogy nem a D-húrhoz tartozó hangolókulcsot csavargatom, addigra az A-húr szinte teljesen kilazul. Ezért nem a gitárom a hibás, hanem én. Kulcs az van mindenhez, csak meg kell tanulni, hogy melyik mit nyit, különben hiába.
– Tudsz mással együtt játszani?
– Hogy tudnék, amikor még egyedül is csak a hangokat keresgetem?!
– De játszottál már együtt valakivel?
– Igen.
– Mi lett a vége?
– Hangzavar.
– Mi az élet értelme és célja?
– Az, hogy megtanuljak rajta játszani, az életemmel együtt táncolni, és mással, más életével, egymásra figyelve, összhangban, örömmel együtt zenélni. Alkotni. Magunknak és a világnak valami igazit. Mert a legvégén nem marad más, csak a zene, amit magunk után hagytunk.
– Mi a szép az életben?
– Az, hogy – bár sokszor nehéznek, fájdalmasnak, olykor kilátástalannak tűnik – mégis mellettünk dolgozik. Az első akkordok lefogásánál jelentkező fájdalomnak és vízhólyagoknak kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy később az ujjbegyeken lévő bőr megkeményedjen, és mintegy védőréteget képezve megakadályozza a további fájdalmat, amit a húrok okozhatnak. A játék öröm, és a tapasztaltabb zenészek azt mondják, hogy minél többet játszol a hangszereden, az annál szebben szól.

Leírás

Különös találkozás ez. Ahogy belép azon az ajtón, amiről te azt hitted, hogy kulcsra zártad. Ahogy megáll előtted, és egyből tudod, hogy nincs mit tenned. Ez a végzeted. Tudja ezt a tested, és tudja a lelked is.
Pupillád hirtelen kitágul és még pislogni is elfelejtesz, miközben őt nézed és a szemében a tiédet. A tüdődbe beszorult levegőt – amit még a találkozás első másodpercében szívtál mélyen magadba – nem mered kifújni, nehogy megmozduljon a pillanat körülöttetek.
Ökölbe szorult szíved gondolataid ritmusában pumpálja a vért kékre festett ereidbe, úgy pulzál, hogy az egész tested beleremeg. Közben valamit mondanál, de a szavak mind egy gombóccá összeállva akadtak el a torkodban. Talán jobb is így, mert az egymás után pakolt szavak zűrzavara megzavarná a lelkek beszélgetését.

További információk

ISBN

9786155665332